Mátraalja egyik legrégibb települése. A falu közepén sziklába vájt pincék sorakoznak, melyek a vulkáni talajon érlelt szőlők levét rejtik.
A Mátra déli lábánál a Sár-hegy lejtőjén és a Bene-patak völgyében elterülő települést szőlődombok veszik körül. Régészeti leletek alapján megállapítható, hogy már i. e. 2500-körül lakott volt a környék. Már a honfoglaláskor az Aba nemzetség szállásterülete volt, akiknek I. István király birtokokat adományozott. Innen eredeztethető a település neve, melynek első írásos emlékében 1261-ben Saár-ként említik a falut, csak 1901-ben kapta a mai nevét. Magát a falut Csaba nádor és fia, Aba Sámuel alapították. Aba Sámuel király monostort is alapított itt, ahol 1044-ben őt magát is eltemették, erre az egyik pincében, az állítólagos sírhelyén márványtábla is emlékeztet. A török időkben a község fejlődése visszaesett, majd a 18. században indult újra. 19. században már elsődlegesen a szőlőművelésből, szőlőoltvány- bortermelésből éltek az emberek, mely máig a falu fő profilját adja. Főként illatos fehér borairól ismert faluban számos pince található.
A településen jelenleg a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontja vezetésével régészeti feltárások zajlanak, Aba Sámuelnek (1041-1044), Magyarország harmadik királyának uralkodói központját kutatják.
