A község első okleveles említése 1234-ből való, de már a 10. században földvár állott a mai település felett, melyről még Anonymus tesz említést: „Árpád vezér a Mátra erdejében nagy földet adott Ednek és Edömérnek, ahol később unokájuk Pata várat épített.” Aba Sámuel idején a vár mellett 1010-be a patai főesperesség temploma, a Szent Péter templom épült, ahonnan 40 település egyházi életét irányították. XV. században a cseh husziták favárat építettek a lepusztult vár helyén, melyet Mátyás király seregei 1460-ban elfoglaltak. Ebben az időben Pata már mezővárosi ranggal rendelkezett, és a vármegye 3. legnagyobb települése volt. A török hódoltság után ugyan nem néptelenedett el a település, de jelentőségéből vesztett. 1886-ban itt találták meg a híres, 16. századi gregorián énekeket tartalmazó középkori kódexet, a Patai gradualét, mely ma a Széchényi Könyvtárat gazdagítja.
A falu különlegessége a központjában álló gótikus templom az Európában egyedülálló Jesse-fa oltárral, mely Jézus családfáját ábrázolja.
A borbarátok különleges, hétszintes pincesoron válogathatnak a helyi nedűkből. A kortárs magyar festészet jeles képviselőjének, Molnár Lászlónak a kiállítása is maradásra késztet. A kirándulók a környék természeti szépségeiben, hegyeiben, forrásaiban, horgásztavaiban, vagy például a vadászatban lelhetnek felüdülést, kikapcsolódást.